KeresésJoszo.hu – Szóljunk egy jó szót egymásért!

"Élni és élni hagyni"

Párizs, New York és Athén – hat hónap alatt három nemzetközi versenyt nyert meg, Kocsis Zoltán írt neki ajánlást, Magyarországon mégis keveset hallani egyelőre. Még nincs harminc éves, de már évek óta járja a világot és tart mesterkurzusokat. Júniusban a Berlini Filharmoniában lép fel, júliusban a Zeneakadémián, a Fesztiválakadémia keretében fog tanítani, koncertezni és zsűrizni. Ökrös Attila hegedűművésszel beszélgettem. (Ágoston László interjúja)

Nem fáj kezed?

A thai boksz miatt kérded? (nevet) Ha az ember zenész és ilyesmit szeretne csinálni, olyan instruktora legyen, aki tudja, mit lehet, meg tudja óvni a fölösleges sérülésektől. Lekopogom, de eddig gyerekkoromban focizás közben sokkal többször sérültem meg. Néztem az akciófilmeket, Van Dammeon nőttünk fel, de a családom mindig nagyon féltett, nem engedtek, hogy harcművészettel foglalkozzak.  Aztán amikor Mexikóba kikerültem egy szimfonikus zenekarhoz vendég koncertmesterként, ott már nem láttak, nyugodt szívvel beiratkozhattam bokszolni.

Extravagáns karakter vagy. Az öltözködéseddel, a sportoddal, a stílusoddal. Nem hátráltat ez a hegedűművészi karrieredben?

Sosem gondoltam erre a karrierem szempontjából, de szerintem egy művésznek mindenképpen vállalnia kell az egyéniségét a világ előtt, bármit is mondjanak róla emiatt. A legnagyobb zeneszerzők is mind egyéniségek voltak. Nem voltak mimózák, nebántsvirágok, amilyennek a legtöbben a komolyzenészeket hiszik, sőt, szeretnék látni. Pedig ez ugyanúgy a szenvedélyről kéne, hogy szóljon! Sokszor hallok felvételeket, amiken a fiatal játékosok mind nagyszerűen, hibátlanul hegedülnek, de azt érzem, hogy ha le kéne ülnünk meginni egy sört, mind rettentő unalmas arcok lennének. És ez bizony átjön. Ahogy én észrevettem, ez a steril játékmód, ami nagy divattá vált a kilencvenes években, mára ismét kezdi átadni a helyét az egyéniségnek. Kezd végre a természetesség, az ösztönösség újra divatba jönni. Múltkor hallgattam egy felvételt, amin Enescu úgy játszik, mintha a maga szórakozására vette volna fel, szinte ahogy esik úgy puffan. De ebben a látszólagos pongyolaságban hihetetlenül sok munka, tudatosság, gyakorlás és érzelem van.

Ökrös Attila tanítás közben a Vienna Konzervatóriumban

2016-ban hat hónap alatt három nemzetközi versenyt nyertél, itthon egyelőre mégsem kerültél előtérbe. Ez miért lehet?

Sokáig kikerültem a hazai körforgásból. Évekig tanultam Brüsszelben, aztán Mexikóban voltam koncertmester. Ott nagyon jó világom volt, szerettek is, meg is fizettek, de haza akartam jönni. Hiányzott Budapest, a barátaim és a zenekari tagságot sem éreztem a magaménak.  Most, hogy Kelemen Barnabás és Kokas Kati meghívott tanítani, játszani és zsűrizni a Fesztiválakadémiára, kicsit reménykedem benne, hogy jobban „szem elé kerülök” majd a saját hazámban is.

A hazai elfogadottságodban biztosan nem segít, hogy nagyon kilógsz a hegedűművészek sorából. Szándékosan vagy polgárpukkasztó?

Inkább őszinte vagyok. És azért merek őszinte lenni, mert elsősorban saját magammal vagyok a legkritikusabb. Azért merek megszólalni szakmailag, morálisan, bármikor, mert először mindig magamat kritizálom meg, tudok magamon nevetni. Amikor viszont ez megvan, már nem érdekel, mások mit mondanak. Lehet, hogy szálka vagyok sokak szemében, de azt remélem, később bebizonyosodik, hogy annak a szálkának ott kellett lenni.

És mi szúrja a te szemedet ennyire?

Megpróbálok a tartalmatlanságra rávilágítani, amivel például a média is tele van. Elég egy tartalmatlan megnyilvánulás, hogy valakiből mém legyen és végül az az üzenet jut el a fiatalokhoz, hogy a semmiből is lehetsz valaki. A semmiből lehetsz, de a semmitől nem. Mint ahogy ma már, ha valaki híres ember, nem feltétlenül jelenti azt, hogy ő valóban tartalmas, tényleg tud valamit, hogy bármilyen teljesítményt valaha letett volna az asztalra. De nem csak egy komolyzenész lehet értékes, a tartalmasság ezer formát tud ölteni: lehet egy cipész vagy egy pék is, aki olyan kenyeret csinál, hogy az már művészet. 

Otthonról hozod ezt a nagyon szilárd értékrendet? Tudom, hogy édesapád Kossuth-díjas zenész, a Száztagú Cigányzenekar cimbalmosa, Ökrös Oszkár volt.

Otthonról rengeteget kaptam, nagyon szerencsés vagyok, hogy ilyen szülők neveltek, mint édesapám és édesanyám. Apám nagyon tiszta ember volt, hiába nagy művész, pont a letisztultsága, az igazsága miatt volt az, aki. Élni és élni hagyni foglalkozástól, származástól, bőrszíntől, társadalmi státusztól függetlenül – ezt a nevelést kaptam tőlük. Tudod, sok barátom van az egyszerű melós gyerektől a karmesterig és mindegyikkel meg lehet találni a közös hangot. Igazán azt tartom nagy dolognak, amikor ezek a teljesen különböző hátterű emberek összekerülnek és ők is ugyanúgy megértik egymást, mert megvan a közös morális, erkölcsi alap.

Nem szeretem ezt kimondani, de ennek van egy különös fontossága úgy, hogy roma szájából hallom. Számodra mit jelent romának lenni?

Tudod, mi elsősorban magyar polgári családként nevelődtünk. Arany János és József Attila ugyanúgy a hétköznapjaink része volt, mint a magyar nyelv, szurkolni a magyar válogatottnak, és megkönnyezni a magyar himnuszt. Nálunk ez soha nem volt kérdés, mint ahogy az sem, hogy büszkék legyünk a cigányságunkra. Mindig szólt otthon a nótaszó, Járóka Sándor, Boross Lajos. Számomra cigánynak lenni azt jelenti, hogy van az élethez egy bizonyos improvizatív hozzáállásom, ami nagyon sok esetben segít. Valahogy nem nagyon lepődsz meg semmin, ha adódik egy probléma, azt képes vagy többféleképpen megoldani. A cigányság nekem az improvizációval egyenlő a zenében, az élethelyezetekben egyaránt. Az adaptálódás képessége. Gondolom ez a vándornép létből ered. 

És mit jelent számodra a cigányzene öröksége?

Erről más lehet, hogy jobban tudna beszélni, mert én színpadon nem cigányzenét játszom. De azért jó, ha tudod, hogy Magyarországon régen a zenész cigányok megbecsült emberek voltak, a prímás errefelé tekintetes úr volt. Tudták, hogy ez művészet, nem kocsmazene. Maga a cigányzene is műzene elég csak Biharira, Dankó Pistára, XXXVI. Rácz Lacira gondolni.

Harminchatodik?

Ő volt a harminchatodik generáció, igen. Csoda, ha a vérében volt? Erre az értékre komoly zeneszerzők is felfigyeltek Liszttől Brahms-ig, például a Rákóczi induló is cigányzene hatására született. Azt tudtad, hogy állítólag egyszer a cigányok játszották a Rákóczi indulót és éppen ott volt a szerző, Berlioz is? Nem ismerték fel, ő pedig beszólt tréfálkozva a cigányoknak, hogy ennek a trógernek a darabját ne játszák már.  Majdnem tettlegesség lett a dologból, annyira becsület-kérdésnek vették, hogy megvédjék a zeneszerzőt – saját magától.

Otthon szoktatok zenélni?

A családomban rengeteg zenész van, ha összejövünk, ünnepekkor játszunk együtt. Ilyenkor összeül a nagy család és a zene nyelvén is beszélgetünk. De érdekes, hogy apámmal nagyon ritkán játszottam otthon „csak úgy”. Egyikünk se volt ilyen típus.  Ha nem akar megnyilatkozni az ember igazán, akkor nem kezd bele. Amikor meg eljut odáig a társalgás, a hangulat, akkor megnyilatkoztunk. De nem nyitogatjuk könnyelműen a zene ajtaját.

Úgy látom, sokak számára vagy példakép nem csak azzal, amit a szakmádban, hegedűsként elértél, de emberként is. Nem hiányoznak fájóan a jó cigány példaképek?

Azért vannak olyanok, mint például Roby Lakatos vagy Snétberger Ferenc, aki tehetség központot is indított pont ezért, hogy lássák a cigányok, hogy a legmesszebbről is fel lehet jutni a világ tetejére. Vagy mondhatnám Mága Zoltánt, aki egy komoly, sportcsarnokokat megtöltő márka lett és karitatív tevékenységével sok emberen segít. Hogy én példakép lennék-e? Sokszor kapok elismerő szavakat a Facebook-oldalamon olyan emberektől, akikkel akár személyesen nem is ismerjük egymást. De nem futok utána, maguktól adják az elismerést. Én csak az igazságot próbálom keresni. Azt az igazságot, amely nem mindig ölti ugyanazt a formát, van, hogy ilyen, van, hogy olyan.  De az nagyon fontos lenne, hogy ha megtaláltuk, ki merjük mondani. Borzasztó a társadalmunkban, ahogy elkendőzzük, inkább a szőnyeg alá söpörjük a dolgokat. Ha merünk kiállni magunkért, csak akkor lehetünk frankók.

Találkozz Ökrös Attilával a 2018. július 23-29 között a Zeneakadémián rendezett Fesztiválakadémia keretei között! További információ és jegyvásárlás ide kattintva!

Volna neked is egy jó szavad a világ számára? Küldd el nekünk saját történetedet ide kattintva vagy a [email protected] e-mailcímre!