KeresésJoszo.hu – Szóljunk egy jó szót egymásért!

Hogyan vettem cipőt egy szegény gyereknek

Idén az első érzelmi “robbanásom” bakancs nézegetés közben történt… Több percig bent voltam (egyedül!) az üzletben, amikorra nagy nehezen hozzám vágtak egy “Helló! Sikerült már választani?” mondatot, lekezelő, unott stílusban. Udvariasan köszöntem és válaszoltam, hogy igen, ebből a kettő bakancsból szeretnék kérni 43-as méretet. 

Nulla válasz, nyomogatja tovább a telefonját a csaj, hátramegy a raktárhoz és pár perccel később csak leteszi elém, ugyanúgy tovább bámulva a mobilját. Ez a viselkedés sajnos Magyarországon megszokott, hiába költünk el, akár 100.000 forintot egy-két termékre, az alkalmazottnak fix fizetése van. Ő magasról leszarja, hogy milyen lesz a 2018-as szezon. Már sikeresen járkáltam a második bakancsomban, amikor betért az üzletbe egy anyuka a kisfiával. A kisfiún egy megtépázott kabát, kopott tréning nadrág és egy leharcolt vászoncipő volt. Rövid időn belül ismét az eladó unott mondatára emelkedett a vérnyomásom: “Nem… Csak azokra a modellekre érvényes az 50% kedvezmény. Ott van mellette, el lehet olvasni.

Gerald Waller "Új cipő" című képe (1946)

A kisfiú nem értette teljesen a történetet és anyukájától kérdezett valamit, aki valahogy így válaszolt. “Tudom, hogy ezt kinézted magadnak és nagyon tetszik, azt hittem, hogy féláron meg tudjuk vásárolni. Tudod apa hazautalt egy kis pénzt, de abból fizetjük az albérletet. Gyere, nézünk máshol cipőt.” A kisfiú nem sírt csak odalépett a kis bakancshoz, elképesztően szomorú arccal leemelte a polcról és hosszasan nézte. Végigsimította rajta a kezét és óvatosan visszahelyezte a bakancsot, majd mentek tovább kézen fogva az édesanyjával.

Azon pörögtem, hogy 19.999 forintról leértékeltek 15.990-re egy bakancsot és ők azt hitték, hogy 10.000 forintért meg tudják venni az 50%-os kedvezmény miatt. A következő percekben viszont a vérnyomásom az egekbe szökött, elképesztően ideges lettem! Az eladóp*csa vigyorogva szólt kolléganőjének: “Istenem… Miért kell EZEKNEK pont ITT vásárolni. Nem fogja fel, hogy nincs rá kedvezmény. 20.000-be kerül és azt hitte ezt is megkapja 10.000-ért. (nevetés) Aztán simogatta a cipőt a gyerek. Beszarok. (röhögés)"

Na itt aztán nem bírtam tovább! Magasabbra ugrottam a padról, mint bármelyik világhírű kosaras és zokniban kiszaladtam a boltból. Végig a koszos folyosón abba az irányba, amerre a kisfiú és az anyukája haladtak. Annyira ideges voltam, hogy túlfutottam rajtuk. Aztán gyorsan vissza. Elöntötte a lelkemet valami és az agyamat is, ritkán csinálok ilyet, de ez marhára megérintett.

Zokniban odaálltam eléjük, köszöntem, az anyuka elképesztően értetlenül fogadott, a kisfiú csodálkozott. Nem akartam azt éreztetni, hogy megsajnáltam őket és ezért kifizetem nekik a +6.000 forintot. Bonyolult volt, de csak ennyit szóltam: jöjjenek velem vissza a boltba, megnézzük újra azt a bakancsot és a kisfiúra kacsintottam.

Hogy mi járt a fejemben, azt nem tudom, nem is beszéltem többet, egyszerűen valami hihetetlen ötlet jutott az eszembe. Ekkor éreztem igazán menőnek magamat, feltöltődtem energiával ezerrel és szinte bárkit le tudtam volna mosni az utamból! Segítek egy 8-12 éves körüli szegény kisfiúnak megvenni a cipőt, úgy, hogy ne legyen nekik kellemetlen a szegénység és közben elképesztően bunkón, lekezelően, ahogy velük és velem bántak az eladó p*csák, odab*szok nekik olyat, hogy arra életük végéig emlékezni fognak.

Beértünk a boltba, megkérdeztem, hogy melyik cipőt szeretnék, persze hogy ugyanazt, ebből kértem a méretében, próbálják fel. Lehiggadtam és meghoztam a döntést. “Működik? Nem kicsi? Nem nagy?” Nem, nagyon kényelmes, baromira király – mondta a kissrác. Mire én jöttem főszerepbe!

“- Elnézést, hogy így elszúrtuk, az eladókat nem tájékoztattuk, ezekre is vonatkozik az 50%-os kedvezmény, de marhára elrontottuk a vezetőséggel. Nincs benne a rendszerben, csak úgy lehet kifizetni, ha a rendes feltüntetett árat fizetik ki, 15.990-et.” 
- Akkor most tényleg 10.000 forintot kell fizetünk? – csodálkozik az anyuka.
- Igen, de én adok bele most készpénzben 6.000 forintot, mert csak így tudjuk lekönyvelni, én azt majd úgyis visszakapom a vezetőségtől.”

Mosoly, vidámság csak az eladó p*csák néztek ki bután, érthetetlenül, üresen a fejükből. Aztán helyrehozva a nagy kamut, mondogattam még, hogy valószínűleg a többi akciót holnaptól levesszük. (Nehogy aztán mindenki itt vásároljon miattam, megtévesztve.) Fizettek, fizettem én is, de a p*csák semmit sem értettek, átadtunk 10 ezer és 6 ezer forintot. Nekik ez volt a lényeg, nem is kérdeztek semmit.

Sosem kapom vissza a pénzt, de nem is bánom. Nagyon jó érzés volt így segíteni, hogy kamuztam egy hatalmasat, ezért tényleg azt hitték, hogy én majd visszakapom a 6.000 forintot. A kisfiú abban a cipőben ment ki a boltból amit megvásároltak. 2018-ban valószínűleg bekerül a 10 legboldogabb arc közé, kár, hogy nem tudtam lefotózni ezt az arckifejezést

Volna neked is egy jó szavad a világ számára? Küldd el nekünk saját történetedet ide kattintva vagy a [email protected] e-mailcímre!