KeresésJoszo.hu – Szóljunk egy jó szót egymásért!

Néhány gondolat a mindennapjainkról

Szánalmas és nagyon-nagyon elkeserítő az életünk ma a XXI. századi Magyarországon. A legszomorúbb azt látnom és felismernem nálunk (Szabolcs megye), hogy itt akarunk a leghamarabb megöregedni.

A kép illusztráció - forrás

Alig várjuk, hogy elseje, másodika, harmadika legyen. Más emberek minden nap élik a napjaikat, ki-ki hogyan, de rendezetten, egészségesen és boldogan; mi pedig alig várjuk, hogy megint a következő hónap eleje legyen. Más örül annak a napnak, ami van, és rosszul van, hogy megy az idő, mi pedig alig várjuk, hogy elmúljon a következő, és az azt követő nap is. Egy hónapból maximum 10 napot tudunk boldogan élni; a többi (11-30-ig) nagyon hasonlóan telik. Fáj, nem kicsit fáj ezt látni, érezni és tudni azt, hogy nehezen lesz jobb a helyzet. 

A hónap elején gondolkodunk, hogy mit fizessünk be előbb, hogyan csináljuk, mi a fontosabb, majd ránézünk a gyermekre és arra gondolunk, hogy "legalább most hadd vegyem meg neki, amit szeretne, ha már egész hónapban nem tudom", így a sok kis öröm egy jó héten belül megszűnik és ismét várjuk az öregedést. 

A hónap kétharmadában kattogunk azon, hogy lenne jobb, mit kellene másképp csinálni, hibáztatjuk egyiket, másikat, de legfőképp magunkat, hogy lehetünk ilyen szerencsétlenek. Majd ebbe a sok gondolkodásban, nélkülözésben annyit idegeskedünk, annyit dühöngünk, hogy a stressz miatt nem tudunk maximálisan jó anyák, jó apák, jó testvérek, jó emberek lenni, mert az arcunkra vannak írva a mindennapi gondjaink. És csodálkozunk, hogy minimum 15 évvel kevesebbet élünk, mint a nem cigányok.

Fáj, fáj, közben látva a számunkra küldött, nekünk lehívott forintmilliárdokat, és azon már nem is csodálkozunk, ha egyik-másik eltünteti, de mégis fáj, mert azt azért látjuk, hogy mi mindent lehetne másképp csinálni, mint ahogy most van.

A megoldást mi általában az Úrban keressük, a hitünk az, ami átsegít minket a mindennapokon, az egymás iránti tiszteletadásban, szeretetben. Kérdés, hogy meddig, vajon meddig kell még így élnünk?

Az életünk legalább kétharmada nélkülözés (néha nagyon is szenvedés), és csak egyharmada nevezhető kis örömnek. Vajon így mi lehet a szegény ember célja?! Marad nekünk a facebook vagy épp az Izaura tv, ahol még láthatunk csodákat a szegény emberekről.

De nem adjuk fel, minden rossz után valami jónak kell történnie, ezért is kérlek benneteket, hogy ha már ez jutott nekünk, legalább egymást ne bántsuk már, bánt minket a sors eléggé.

Volna neked is egy jó szavad a világ számára? Küldd el nekünk saját történetedet ide kattintva vagy a [email protected] e-mailcímre!