KeresésJoszo.hu – Szóljunk egy jó szót egymásért!

Házi áldás

Most jutott eszembe, elmerengve a közösségi oldal képes bölcsességein, nagymamám konyhája.

 

Az a konyha, ahová bemerészkedtem minden reggel álmosan, szemeimet öklömmel dörzsölgetve, egyik lábamra rátekeredett, másikon térdig felcsúszott pizsama nadrággal. Bámészan álldogáltam, vártam, hogy sürgő-forgó Mamókám egyszer csak észrevesz.

Felém fordult:

  • Szervusz, Rózsám! Felébredtél? – és már a szeme is mosolygott rám.
  • Aha… - dünnyögtem álmosan – Ez micsoda? És miért van itt? -  és falon függő, hímzett, feliratos kékfestő terítőre mutattam.

A mai napig emlékszem a feliratára:

Hol hit, ott szeretet, 
Hol szeretet, ott béke, 
Hol béke, ott áldás, 
Hol áldás, ott Isten, 
Hol Isten, ott szükség nincsen.

Arra már nem emlékszem, mit válaszolt erre nagymamám, pedig szeretném felidézni a szavait. A hangjára viszont igen. A bölcs, kedves, némelykor incselkedéssel teli hangjára.

Ma is keressük ezeket a feliratokat. Igéket, bölcsességeket, idézeteket. De még jobban szomjazik mindegyikünk a szeretetre, megértésre. Valamilyen oknál fogva agyunk nem tud különbséget tenni a hittel elképzelt dolgok és a valóságos képek között. Ezért is esik jól a lelkünknek, amikor olyan gondolatokat olvasunk, amikről tudjuk, olyanok, mintha mi gondoltuk, mondtuk volna. Olyan, mintha a MIÉNK lenne.

Szeretek anekdotákat mesélni. Olyan történeteket is, amelyek megtörténtek, és olyanokat is, amelyekről azt gondolom, megtörténtek. Hiszem, hogy a világ a szebbik oldalát is képes megmutatni, de ehhez talán meg kell ismerni azt az arcát is, amelyik nem olyan szép. Keserű, sokszor bánattal teli. Azért kellenek ezek, hogy értékelni tudjuk azt, amelyik azonnal megmutatkozik, ha képesek vagyunk hinni benne.

Mert való igaz: veszekedések a nagymamám házában is voltak. Sírások, heves viták, aztán bocsánatkérések is. És az állandóan kint függő házi áldás figyelmeztetett valami olyasmire is, amire most is, ezekben a napokban is, és mindenkor oda kellene figyelni: szeretettel forduljunk egymás felé. A gyerek, a szülő, a nagyszülő… és mindenki.

Világnézettől, kortól, nemtől, vallási hovatartozástól függetlenül.

A cikk szerzője Tihanyi Rita.

Volna neked is egy jó szavad a világ számára? Küldd el nekünk saját történetedet ide kattintva vagy a [email protected] e-mailcímre!