KeresésJoszo.hu – Szóljunk egy jó szót egymásért!

Ki állítja meg?

Talán 12 lehettem, amikor három lány azzal kínzott, hogy "szerintetek milyen lehet megcsókolni Lacit? Én biztosan elhánynám magam tőle!". Öt évvel később életem első szerelmét nem mertem megcsókolni, mert "biztosan elhányná magát tőlem".

Azóta nyilván rendeződött ez bennem (évek munkájával), a három lányból feleség és anya lett, némelyikük családjával máig összejárok barátságban. Egyszer szóba hoztam, nem is emlékeztek.

Félek, hogy a videó elején még kevés is a becslés, több, mint minden harmadik gyereket kezdenek ki az iskolában. A társadalmunk több, mint egyharmada kell, hogy megküzdjön a csúfolódással, kiközösítéssel felnövekedvén és egyáltalán nem biztos, hogy mindenki át tud lendülni ezen. Mi, felnőttek meg letudjuk ezt egy legyintéssel: "a gyerekek sokszor gonoszak". Pedig a mi felelősségünk.

Erre nincsen szó. 

Mármint TÉNYLEG nincs is rá magyar szavunk. Én csúfolódásnak fordítottam, de az angol "bullying" ennél több. Ez az, amikor a gyerekek kiközösítenek valakit, gúnynevet akasztanak valakire, amikor egy életre meghatározó jelzőket mondanak nekik. Ki állítja meg ezt, amikor itthon még megnevezni se tudjuk?

A legdurvább, hogy lehet, van a világon valaki, aki most ezt olvassa és képmutatónak tart, mert belé viszont én ültettem el egy hasonló mélységes mély tüskét, amivel azóta is küzd. Én pedig nem is emlékszem rá. Nem a gyerek a hibás.

A felnőtt, aki nem szól rá. A felnőtt, aki nem segít.

Te. 

Én.

Volna neked is egy jó szavad a világ számára? Küldd el nekünk saját történetedet ide kattintva vagy a [email protected] e-mailcímre!