KeresésJoszo.hu – Szóljunk egy jó szót egymásért!

A város, ahol senki sem akar élni

Menekültjogász, angol fordító és graffitti mester segítségével kezdte el írni migrációs témájú trilógiáját Kollár Dániel. De hogyan lehet sikeres egy menekült-témájú könyv 2018-ban? Interjú.

Miért migráció?

Az elmúlt években eléggé elmerültem a budapesti sztorikban, sok kisebb-nagyobb realisztikus történetet írtam a városról, abban élő emberekről. Sokáig az hajtott, hogy a kifejezetten Budapestről szóló könyvekben vagy filmekben ritkán éreztem: amit látok az tényleg itt játszódik, és nem egy megfoghatatlan kelet-európai nagyvárosban, nehezen megfogható karakterekkel és párbeszédekkel. Aztán amikor a Nehru című kisfilmemet bemutattuk a Bem Moziban év elején, azt éreztem, alábbhagyott bennem ez a motiváció, ha most írnom kéne valami újat erről a közegről, elég nyögvenyelősen menne csak. Akkor meg minek írjon egy író, ha tudja, hogy nyögvenyelős lesz?!

Ezzel párhuzamosan már ötösben zajlott a választási kampány és mint ilyen, egy szikla alatt kellett volna élnem csukott szemmel és befogott füllel, hogy ne zúduljon rám a migráció témája. Sőt, ez ugye már 2015 nyara óta igaz volt. Mindig is foglalkoztam amúgy a közélettel, az a - talán kisebbségbe tartozó - ember vagyok, aki igyekszik mindegyik térfélről tájékozódni és pro-kontra átgondolások után kialakítani saját elképzeléseket. Olvasok 444-et és Pesti Srácokat is. Ez a legtöbb témában egész gördülékenyen is szokott működni, a migráció viszont olyan hatalmas és komplex kérdés, hogy egy ideje válaszok helyett csak a fojtogatását érzem, a rátolt gyűlölet és a visszafelé keletkezett hétköznapi feszültség pedig köbre emeli ezt a fojtást. Nem tudom mi a megoldás, teljesen mást mond az eszem és a szívem, és egy ideje kialakult bennem egyfajta lemondás, hogy nem is lesz a migráció mindennapi megélésében széljárás változás, és ezzel a folyamatosan növő feszültséggel kell léteznünk még sok-sok éven át. Mindebből gyűlt fel annyi az elmúlt hónapokban, hogy eldöntöttem, akarok írni egy nagyobb lélegzetvételű disztópiát a migráció kezelés egyik lehetséges kifejletéről és szeretném, ha át tudnám vele lépni a szavakkal az országhatárt, lévén globális üzenete lehet a történetnek.

Mit mond a szíved, és mit az eszed?

Elképzelni sem tudom, milyen lehet egyik napról a másikra feladnod a megszokott otthoni életedet, egzisztenciádat és menekülni a háború elől. Ez már önmagában egy szívbe markoló emberi tragédia, amit tovább mélyít az, hogy haszonleső bevándorlók tömkelege ugrik be melléd az úton, amiről amúgy sem tudod, hová vezet, az így keletkezett massza pedig átláthatatlanná válik. Aztán bárhova is jutsz el így, a helyi politika céltáblájára kerülsz, különböző célú és erejű hatalmi ágak tologatnak rajta, és farkasszemet nézel egy kisebb-nagyobb részben ellened mediált lakossággal. Mindannyiunknak vannak nehéz élethelyzetei, de ez nekem olyannak tűnik, ami nehezebb annál, mint amit a legtöbbünk el tud képzelni itt Magyarországról, ahol egy emberöltő óta legalább szabadság és béke honol.

Az eszem közben látja az ebben rejlő veszélyeket és azoknak a rendszereknek a túlterheltségét, amik még a helyi lakosságot is csak üggyel-bajjal tudják kiszolgálni. Ha a nyakukba kapnák azt, hogy menekültek és bevándorlók tömegét is kezelniük kell, szétesnének. Távol áll tőlem a rasszizmus és a xenofóbia, marha jó lenne valami varázspálcát a kezemben tartani, amivel mindegyik félnek előnyös, gazdaságilag is hasznos és fenntartható megoldás születne, de ez a hajó azt hiszem mára elment. A gazdaság amúgy egy érdekes aspektus itt. A nemzetállamok visszaerősödésének az éráját éljük, aminek értem a miértjeit, tömegek ábrándultak ki az integratív globalizációból, 2008 volt a fordulópont. Azóta szerintem minden a várakozásoknak megfelelő mederben halad. Bármilyen váratlannak tűnő, nagyobb változás is van a világban (Trump, Brexit, stb), csak elsőre tűnhet furcsának és ijesztőnek, valójában csak újabb logikus lépések. Ezekről pedig majd egyéni világnézet alapján mindenki eldönti, hogy szereti vagy utálja őket, aztán meg majd fake news-ozza a másik oldalt, ha olyan alkat. Mindeközben viszont a nemzetközi vállalatok, teljesen más érdekek mentén, bőven az államok gazdasági mozgástere fölé nőttek, lásd az Apple csak a készpénz állományából megvehetné Görögországot tokkal-vonóval. Azt pedig egy kis kelet-európai gazdaság dolgozóiként a XXI. században mi is a bőrünkön érezhetjük, hogy igazodni tud az ország a konjunktúrákhoz és a recessziókhoz, némileg enyhíteni vagy erősíteni azokon, a saját sorsát tekintve viszont merőben belenyúlni nem tud a folyamatokba. Épp ezért lett ennyire kardinális a migráció kérdése mindenhol Európában, ez egy terület, amit még irányítani tudnak az államok. Emiatt alapvetés manapság, hogy a bezárkózás szintjeiről zajlik a tematizációs verseny egy jó része a politikusok és pártok között, nem a nyitásról vagy zárásról. Ezzel párhuzamosan viszont komplett városok dőlnének össze itthon is, ha a nyitott, uniformizált fogyasztásra termelő multik egyik napról a másikra székelnének át máshova. Ha lenne valamilyen időutazási lehetőségem a nyugdíjas éveimre, tökre szívesen megnézném, hova fog a következő évtizedekben kifutni ez a szembenállás.

Na, de amúgy meg nem akarok még nyugdíjas lenni, meg szociológus és közgazdász sem vagyok, csak elmondtam pár gondolatot, amik fontosak lesznek a Sectri City-hez.

Gondolatok, amik egy részét majd hülyeségnek gondolhatják mindegyik táborban.

Abszolút, de ez önmagában egy jó dolog is lehet. A koncepcióban amúgy segítségemre volt egy menekültjoggal foglalkozó barátom, sokat beszélgettem vele a sztoriról, olvasott eddigi draftokat is. Fontosnak tartottam, hogy ha már migrációs disztópiát írok, hiteles legyen a benne lévő világ még úgy is, hogy gondolom, remélem, nem oda fogunk kilyukadni és semennyire sem az a projekt célja, hogy a városban lévő rossz fejekbe belegyúrjak valóéleti vezetőket.

A kampány videóban és leírásban többször említed, hogy egy hideg és paranoid hely ez a fikcionális város.

Nagyon is. Alapból annak szántam, de ahogy írom, egyre inkább azzá válik. Egy fikció írásnak a természetes része, hogy folyamatosan tolja, bővíti maga előtt az író az elképzelt világot, ezt a témát pedig valószínűleg nem is tudnám úgy megfogni, hogy ne toljak el benne egyes részeket a falig. Sectri egy migrációs politika mentén 3 szektorra osztott, szegregált város, amit az ottaniak tettek irtó hideggé a társadalom tetejétől az aljáig. Mindenki sáros benne. Ebben a romlott, paranoid levegőben élnek majd a különböző karaktereim és próbálnak előre jutni. 3 részes lesz a kisregény sorozat, e-book formátumban, idén ősszel jön ki az első és jövő ősszel az utolsó. Elsőre csak az első története volt meg, de körülbelül az ötödik oldalon tudtam, hogy több lesz benne egynél, vannak sorsok, amikben jobban el akarok mélyülni, mint amennyit az első sztori kerete kiadhat. Plusz faktor volt emellett az is, hogy egy több részes sorozatot terjeszteni is hatékonyabban, lépcsőzetesebben lehet, mint nemzetközi szempontból teljesen no-name arcként egy írást különösebb forrás nélkül felrakni meg küldözgetni erre-arra és várni a jó szerencsét. Amennyire tudom, a nemzetközi könyv piacon épp jó momentuma van az egy-két leüléssel végigolvasható kisregényeknek (avagy kinti terminológia szerinti novelláknak) meg a self-publishingnak, szóval arra is kíváncsi vagyok, mit tud ebben a környezetben menni a sorozat.

A társadalmi, vagy az egyéni dráma lesz benne a hangsúlyosabb?

Utóbbi. Minden komolynak szánt sztori meghal, ha csak egy világról olvasunk és nem tudjuk  megismerni a benne lévő szereplők életében a téteket, célokat és nem tudjuk meg, győznek vagy elvéreznek velük kapcsolatban, jelentsen az bármit is az adott történetben. Jó példa erre a True Detective első és második évada közti különbség. Az elsőt a sorozat történelem egyik legnagyobb alkotásaként tartják számon, ami két rétegesen kibontott, szorongó nyomozón keresztül mutatott be egy egyre kegyetlenebb luisianai világot. Viszont végig pontos képünk lehetett arról, mi hajtja a két csávót, mi a morális tartásuk, vissza lehetett nyúlni ide a szörnyűségek közepette. Aztán jött nagy várakozásokkal a második szezon, amiben pedig láthatóan egy újonnan bemutatandó, az elsőnél nagyobb volumenű világ ábrázolásában vesztek el az írók, benne ezer meg egy karakterrel. A vége ennek az lett, hogy a négy főszereplőről sem tudtuk meg, kik ők és mit akarnak a korrupt Kaliforniában, csak egy érzésünk lehetett, hogy Los Angeles árnyoldala férges, de ez kevés is, meg el is mesélték már nekünk mások rengetegszer. Örülök, hogy kapnak még egy esélyt a 3. évvel, évekkel az előző blama után, érdekes lesz látni, hogyan próbálják feledtetni az előző kudarcát.

Az illusztrációkat NikonOne készíti

Mit fog tenni a világgal a Sectri City?

Először is remélem eljut majd sok helyre. Elég pontos elképzelésem van a majdani kampányáról, irányított kommunikációs megjelenéseiről is, ahogy arról a gyűjtő oldalon is írtam és remélem meg is tudom majd valósítani ezeket. Próbálok azért a realitások talaján maradni, a lehetőségeim alapján meglepne, ha ez valami eget rengető nemzetközi siker lenne a végén, de mindenféle túlzás nélkül állíthatom, hogy ha akár csak pár százan is elolvassák majd itthon és külföldön, már úgy fogom érezni, hogy valóra vált egy álmom. Jó a csapat ahhoz - a menekült jogász mellett illusztrátor és műfordító is segít nekem -, hogy minőségi munkát lehessen lerakni az asztalra, ami aztán meg ébreszthet néhány gondolatot és indirekten talán a félelmeket, feszültséget is oldani tudja egy kicsit. Senki sem akar Sectriben élni, az biztos.

A Sectri City kampány oldala itt érhető el: https://www.indiegogo.com/projects/sectri-city-books/x/18699739#/

Volna neked is egy jó szavad a világ számára? Küldd el nekünk saját történetedet ide kattintva vagy a [email protected] e-mailcímre!