KeresésJoszo.hu – Szóljunk egy jó szót egymásért!

Hová tűnik a felszabadult gyermekkor?

Ma már meg kell harcolni a gyerekkorért, sokkal több tudatosságra van szüksége a fiataloknak, hogy egyszerre tudjanak megfelelni az elvárásoknak és közben ne menjenek rá erre a legszebb éveik. Ha gyereknek lenni nem is, szülőnek lenni biztosan nehezebb ma, mint eddig bármikor volt. Interjú Tihanyi Ritával.

1987 óta tanítasz, rengeteg gyerekkel találkozhattál már. Látsz különbséget az 1987-es a 2018-as diákok között?

Óriásit! Körülbelül annyit változtak, mint azóta a világ… Gondolj csak bele, mennyivel több inger ér ma egy ötévest, mint a mi gyerekkorunkban – és ez bizony nyomot hagy az agyuk, a gondolkodásuk fejlődésében is. A dolog jó oldala, hogy digitális natívok, azaz ha a kezükbe adsz egy kütyüt, fél óra múlva már tudják is használni. A rossz oldala, hogy az állandó ingergazdagság „túlpörgéshez”, figyelemproblémákhoz és tanulási nehézségekhez vezet.

Ezek szerint nekik nehezebb gyereknek lenni, mint nekünk volt?

Azt, hogy konkrétan nehezebb volna, nem merném kijelenteni – de alapjaiban véve más. A „mi időnkben” egyetlen tévécsatorna volt, nekik már ezer közül kell választaniuk. Kevesebb volt a tananyag és kiismerhetőbb volt a világ. Ma már gyerekként is muszáj megtanulniuk tudatos döntéseket hozni, fejleszteni a koncentrációjukat a rengeteg zavaró inger zajában és tudatosan kialakítani az énidejüket. Ne tévesszen meg senkit, hogy ezeket eddig csak felnőttekkel kapcsolatban hallottuk – az, hogy ők még ezt nem tudják így, ezekkel a szavakkal kifejezni, nem azt jelenti, hogy nincsen rá szükségük.

Mit jelent az „énidő” egy gyerek esetében?

Tudod, a szülők 99 százaléka félti a gyerekét attól, hogy a megnövekedett iskolai terhelés mellett nem lesz ideje élni, játszani, gyereknek lenni. És valóban: nagyon sokan, főleg az iskolai különórákkal együtt felnőtt szintű terhelésben élnek, „nyolctól ötig műszakban dolgoznak”. Ezért ma már általános iskolás korban ugyanúgy meg kell tanulniuk relaxálni, kezelni a stresszt és elengedni az iskolai dolgokat, amikor már pihennének. Tudniuk kell tudatosan irányítani a gondolkodásukat, hogy ők uralják a rossz gondolataikat, félelmeiket és ne azok uralják őket.

Azért mi is felnőttünk valahogy, pedig mi nem kaptunk ilyen képzést…

És nézd meg, milyen felnőttek lettek belőlünk… A Facebookra mosolygós képeket posztoló, de egyébként szorongó, depressziós, kapcsolatfüggő, banki hitelből túl nagy autót vásárló, önmagukkal szembenézni alig merő embereket látok mindenhol. Azt szokták mondani, hogy a felnőtteknek a már elkövetett hibáik helyrehozására van szükségük az agykontrollra – a gyerekeknek azért, hogy el se kövessék azokat.

De nem az iskolában kéne ezt megtanulniuk?

Sajnos az, ahogyan a gyerekekről gondolkodunk Magyarországon, úgy kétszáz éve meghaladott.  Az iskola feszültségek forrása, és ma már egyáltalán nem az életre nevel. Megtanulja a mohácsi csata évszámát, amit egyetlen kereséssel az okostelefonján is meg tudna nézni, de senki sem tanítja meg bankolni, vállalkozni, adót fizetni vagy éppen autót vezetni – amiért szintén külön tanfolyamra kell mennie, pedig mára már mindenkitől elvárt a jogosítvány megszerzése. És nem csak a tananyag, a hozzáállás is ősrégi. Én abban hiszek, hogy a gyereket partnerként, cinkosként kell kezelni nem pedig alárendelt beosztottként. A tanulás – ösztön. Nem korbáccsal kell hajtani rá a gyerekeket, csak megmutatni nekik az utat, felkelteni az érdeklődésüket és hagyni, hogy utána maguktól járjanak rajta.

Mik azok a problémák, amikkel a legtöbben hozzád fordulnak?

Elképesztően sok a szorongásos gyerek. Óriási probléma – a fentebb említett állandóan ingerlő környezet miatt – a figyelemzavar. Nem tudnak elég ideig koncentrálni, nem tudnak elaludni, rémálmaik vannak, betegesek. A szülő pedig ott áll és azt hiszi, ő rontott el valamit, pedig ez szinte általános, csak senki sem szereti az ablakba kiteregetni. A gyermekagykontroll tanfolyamon ezekre nagyon hatásos és egyszerű gyakorlatokat mutatok, amelyekkel már aznap este komoly javulást érhetnek el. A személyes tanácsadásom során pedig komplexebb esetekben, a szülőkkel feltérképezve a helyzetet egyénre szabott megoldásokat ajánlok és aztán játékokon, meséken keresztül tanítom meg ezeket a gyerekeknek.

Olyan vagy, mint az a macskás fazon, aki kezelhetetlen cicákat szelidít meg, egy „gyereksuttogó”?

Hát így még biztosan nem gondoltam magamra! (nevet) Talán annyiban igen, hogy én sem vagyok hajlandó elfogadni, ha valakit „lustának”, „rossz tanulónak” vagy – éppen a te szavaiddal élve – „kezelhetetlennek” bélyegeznek. Ezeknek a gyerekeknek a legtöbbször csak arra van szükségük, hogy megértsék: micsoda nagyszerű lehetőségek és képességek birtokában vannak. Mert mindannyian zseninek születünk, csak meg kell találnunk, miben vagyunk zseniálisak és meg kell tanulnunk ezt kihasználni, ezzel élni. A gyerekeket gyakran sokkal kevesebb választja el a sikeres, boldog gyerekkortól, mint azt a szülők vagy a tanárok gondolják. Csak néhány jó technikára van szükség és arra, hogy végre higgyen bennük valaki.

Bővebben is érdekel? Kattints ide! https://gyermekagykontroll.hu

 

Volna neked is egy jó szavad a világ számára? Küldd el nekünk saját történetedet ide kattintva vagy a [email protected] e-mailcímre!