– Te vagy Ágoston László? – állít meg egy kopasz, kigyúrt, nagydarab férfi a konditerem öltözőjében. Mélyen ülő szúrós szemei a hátam közepéig nyilallva várják a választ. Éppen a boxkesztyűjét csomagolja és az MMA-s sípcsontvédőt – ami meglehetősen feltűnő egy harcművészetekkel nem kifejezetten foglalkozó edzőterem öltözőjében. – Igen én vagyok. – válaszolom. Bevillan

„Szia Laci! Ha akarod tudni, hogy mennek ezek a poggyászfosztogatások a reptéren, írj rám! Név nélkül, de elmondom. Ott dolgoztam.” – kaptam a privát üzenetet. Nyilván érdekelt. És miután biztosítottam hírforrásomat, hogy nem adom ki a személyazonosságát készítettünk egy telefonos interjút. Már nem dolgozik Ferihegyen, külföldöt is megjárva hazatért és egy

Azt hiszem, megállapodhatunk abban, hogy nehéz lenne engem menekültellenességgel vádolni – bár mindig fenntartottam, hogy talán történelme legnagyobb kihívása elé néz Európa, amit az eddigi paradigmák mentén nem fog tudni megoldani. Találkoztam egy német barátommal, harminc éves, alacsony, tejfölszőke srác, aki egy hétvégére ugrott át Magyarországra. Mesélte, hogy egy keletnémet

Miért robbantgatnak, ha az iszlám a béke vallása? Miért nem egyenjogúak a nők? Tényleg arra hív a Korán, hogy minden gyaur kutyát megöljenek vagy térítsenek az “igaz hitre”? A Magyar Iszlám Közösség ajtaja előtt állok. Hőség van. Izzadok. Belépek. Odabent Tóth István fogad, a Közösség alelnöke. Olvasta egy